Neoklasszikus pénzelmélet: a forgalomban lévő pénz mennyiségének változása határozza meg az árszínvonalak változását. Mennyiségi pénzelmélet: Fisher féle forgalmi egyenlet. M*V=P*Y. M*V: áruvételre kiadott pénzmennyiség. P*Y: a megtermelt áruk árösszege. Makrojövedelem=Ypotàteljes foglalkoztatás mellett. Adott a gazdaságnak, ill. a pénz forgási sebessége is, tehát Y és V adott konstans. Ha M változik, változik az árszínvonal is. A pénzmennyiség (M) függ az MNB monetáris politikájától. Következtetés: az összes kereslet a monetáris kereslettel/eszközökkel, vagyis a pénzmennyiség megváltoztatásával változtatható. Ennek eredménye az árszínvonal változás. A reálváltozókra (Y,V) nem lehet moetáris eszközökkel hatni, azok az adott értékben merednak a teljes foglalkoztatás mellett. Pénztári egyensúlyelmélet: hangsúly: a pénzkeresleten, melyet egyéni okokkal, motívumokkal magyaráznak. Hangsúly van a makroteljesítményen is, melyet elméletükben a makrojövedelem fejez ki. a bankrendszer által kibocsátott pénz = a pénztárakban tartalékolt jövedelmekkel. k: pénztartási ráta. V: pénzforgási sebesség. k: 1/V. M=P*Y*k. Y*k=pénzkereslet. Akkor van monetáris egyensúly, ha a pénzkínálat nagyobb, mint k*Y. nő a vásárlási szándék, melynek kielégítésével a termelőnek idő kell à nő az árszínvonal, csökken a pénz reálértéke, csökken a nominális pénzkeresletà megszűnik az egyensúlytalanság. Neoklasszikusok véleménye a munkapiacról: Munkapiac: munka keresletének és kínálatának találkozási helye. Munkakereslet: az a munkamennyiség, melyet a vállalkozói szféra adott reálbérek mellett foglalkoztatni kíván. Jele: LD. a reálbér függvénye: LD=LD(W/P). ha a reálbér nő, az LD csökken. A munkakeresleti függvény csökkenő.
Termelési függvény: Y=Y(K,L). Y: realizált termelés. K: tőke. L: munka. Adott tőke és munkaerő hiány mellett milyen termelési mennyiség állítható elő. Hosszú távú term. fgv.: minden termelés feltétele változtatható. Y=Y(L)à rövid távú term. fgv. A tőke változatlan, csak a foglalkoztatottak száma változhat. π =P*Y-W*L. W: nominálbér. L: foglalkoztatottak száma. π max, ahol π =P*Y-W*L és L szerint első deriváltja. (dY/dL)=W/P. dY/dL megmutatja, hogy ha egységnyivel változik a foglalkoztatottak száma, mennyivel változik a kibocsátás. Munkakínálat: az a munkamennyiség, melyet a háztartási szféra adott reálbérek mellet munkavégzésre felajánl. Az elmélet felsőhatára a népességszám, de ebből a munkaképtelen korú népesség kivonandó.
Munkaképes korúak: aktívak: foglalkoztatottak,munkanélküliek; inaktívak: GYES,GYED, tanulmányok, ideiglenesen távollevők. Aktív: megjelenik a munkapiacon. Foglalkoztatott: munkát keres és talál. Munkanélküli: munkát keres de nem talál. Foglalkoztatási ráta: arra utal, hogy az aktív népesség milyen hányadát szívja fel a munkaerőpiac. Munkanélküliségi ráta: a munkanélküliek és az aktívak arányát adja meg. a munkanélküli optimalizálni akarja helyzetét, addig növeli a munkakínálatot, míg az adott reálbérnél elérhető jövedelem növekedést előnyösebbnek tartja, mint a munkavállalás miatt feláldozott szabadidő.
A munkakínálat adott és nem változik. A munkapiac egyensúlya: LD=LS. A tökéletes verseny körülményei között a verseny biztosítja, hogy a reálbérek változnak a munkapiacon kialakul az egyensúly és megvalósul a teljes foglalkoztatás. Aki keres, az talál munkát. Nem zárja ki a munkanélküliséget, de ha van csak önkéntes lehet.
A nominálbérek is az adott árszínvonal mellettàmunkakereslet nő, kínálat csökken. Tehát: a reálbér az egyensúlyi nagyság körül mozog. Makrokínálat a neokl. elmélet alapján:
Mivel a munkapiacon egyensúly van a jövedelem Ypot-nak felel meg, melyet a teljes foglalkoztatás mellett hoznak létre. W/P nem függ az árszínvonaltól, ezért Y sem függ az árszínvonaltól, aminek következtében YS függőleges egyenes.
Makroegyensúly a neolk. Elméletben:
YD függ a monetáris szférától. Egy jól működő gazdaságban a g.autonomizmusok megteremtik a reálsféra egyensúlyát függetlenül a monetáris szféra állapotától.
Pénzpiac a keynesi modellben: a pénzkereslet elmélete: pénzkereslet: az a pénzmennyiség, melyet a gazdaság szereplői adott kamatláb mellett és jövedelem mellett tartani kívánnak. Keynes ezt 3 motívumra vezette vissza: a) harmonizációs pénzkereslet: MDt. Részben a háztartásokhoz, részben a vállalkozásokhoz kapcsolta = jövedelmi és üzleti okok. MDt=MDt(Y). b) óvatossági ok/pénzkereslet = előre nem látható okok miatt tartalékolnak az emberek. Egyik meghatározója a jövedelem, a másik tényező a kamatláb. MDD=MDD(Y,i). c) pénzkeresleti okok/spekulációs pénzkereslet. Ebben az esetben a jövedelem nem korlát. Pénzünk van, melynek befektetéséről döntünk a vagyontartás formái között választva. Motívuma a kamat. A kamat a pénzben történő vagyontartás előnyeiről való lemondás díja. Értékpapírban vagy a pénzpiacon helyezhetjük el a pénzt. Ebben a döntésben a pénzpiaci kamatláb segít. Az értékpapírok nem- és árfolyamértéke nem egyezik meg. a piaci kamatláb és az árfolyamérték ellentétesen változik. Ez az oka annak, hogy ez alapján spekulálnak árfolyam nyereségre a pénzpiacon. Baisse-spekuláció: a piaci kamatláb elérte a mélypontját, ezért az emelkedésére számítanak, piacra dobják a kötvényeket és vagyonukat pénzben tartják addig, míg szerintük nem érdemes ismét értékpapírokat vásárolni. Hausse-spekuláció: a piaci kamatláb elérte a tetőpontját és a csökkenésáre számítanak, s a spekulánsok a pénzvagyont kötvényekre váltják át.IIIII Az állampapírok kereslete és kínálata eltér egymástól. Az állampapírok árfolyamértéke megváltozik. Változik a pénzpiaci kamatláb. Baisse spek. Alapján: a kötvényeket piacra dobják, a kötvénypiacon kínálat>kereslet, az árfolyamérték csökken, nő a Hausse spek. köre, nő az értékpapírok kereslete, a bankoknál csökken a kölcsönadható pénz mennyisége, a pénzpiaci kamatláb nő. Kialakul az állampapírok keresletének és kínálatának az egyensúlya. Az egyensúlyi kamatláb az a kamatláb, mely mellett létrejön az állampapírpiac egyensúlya. megteremti a monetáris egyensúlyt. Pénzkeresleti fgv: MD=MD(Y)+MDD(Y,i)+MDS(i). MD=MD(Y,i) à a pénzkereslet a jövedelem (Y) és a kamatláb (i) fgv-e. A pénzkínálat: az a pénzmennyiség, amit a jegybank a gazdaság rendelkezésére bocsát. A pénzkínálatot a jegybank szabályozza a jegybanki kamatláb révén, azonban nem korlátlan a kamatláb befolyásolása a részéről. Ennek oka, hogy megváltozhat a spekulánsok megatartása. Szélső esete: ha a spekulánsok ennyi értékpapírt kívánnak piacra dobni, mint amennyit a jegyban fel akar vásárolni. Ekkor valószínű, hogy az „i” (kamatláb) olyan alacsony, hogy mindenki a növekedésre számít, ezért változatlan marad az értékpapírok árfolyama és a kamatláb is. Tehát bárhogy nő a pénzkínálat, az összes kötvényt felszínja a spekuláció és a pénzkereslet végtelenül rugalmassá váliki. Ezt nevezzük likviditási csapdának:
Ha a kereslet=kínálat, akkor a piacon egyensúly van. MD(Y,i)=MS/P. MS: nominális pénzkínálat. Mindig a korm v annak független jegybankja milyen monetáris pol-t folytat. LM= a jöv azon pontjainak halmaza, mely mellett a p.ker és kínálat egynesúlyban van. A pénzpiaci egyensúly függ: a jövedelemtől(A), a kamatlábtól(A), forgalomba kerülő pénzmennyiségtől(B), árszínvonaltól(C).
„A” tartalma, hogy i0,Y0 mellett a pénzpiacon egyensúly van. Pénzkereslet nő és változatlan pénzkínálat mellett felborul a pénzpiac egyensúlya. P.ker>p.kínálat à nő a kamatláb(i). nő a meredekség= a növekvő makrojövedelemhez növekvő kamatláb tartozik. A kiinduló kamatláb szintje a likviditási csapda kamatszintje.
B: MS hatása az egyensúlyra. a) ha a bankjegy növeli a p.kínálatot a reálszférában nincs változás. Ker<kínálat à a kamatláb(i) csökken. A fgv egltolódik. b) p.ker>p.kínálat + változatlan reálszféra. A jegybank kevesebb pénzt bocsát ki. i nő.
C: az árszínvonal (P) hatása a p.piac helyzetére. Ha P nő, nő „i” is, mert a kamat reálértéke nem lehet negatív. Ha P csökken, a „i” is csökken. Ha P nő és a reálszféra változatlan, akkor i nő. Ha P csökken i is csökken.
Permaneus jövedelem hipotézi elmélete (Friedman): Fdiedman különbséget tesz gogyasztói kiadások és fogyasztások között és ez utóbbit vizsgálja. Abból indul ki, hogy a fogyasztás függ a vagyontól. Permaneus jövedelem: olyan átlagos jövedelem, melyhez az egyén hosszabb haszonhoz jut. Eletaklus hipotézis: a fogyasztás 1 hosszabb időszak jövedelmétől függ. jell: az egyének egész életükre optimális fogyasztást terveznek. Ha a jövőben magasabb jövedelemre számítanak, hitelt vesznek fel. Nyugdíjas korban úgy tudják fenntartani a fogyasztást, ha az aktív időszakban takarékoskodnak. Endogén jövedelem hipotézis: jellemző vonása, hogy a háztartások megtervezik a reális életmvojukhoz tartozó vagyont és amíg ezt nem érik el, korlátozzák a fogyasztásukat. Ha elérik ezt a célt, nő a fogyasztásuk. A három piac egyensúlya: a 3 piac esetén a pénz-, a munka-, és az árupiacról beszélünk. A keynesi elmélet szerint a munkapiac nem tökéletes munkapiac módjára viselkedik. A munkaszerződéseket hosszabb távra kötik és rögzítik. Fejlettebb országoknál 2év. Nálunk 1év. Követelménye: ha az áruk változatlanok, akkor a reálbér is változik. Befolyásolja a munkáltatók munkaerő keresletét. Ez a munkapicon a rövidebb oldal elve: makrokínálati fgv levezetése:
Egyensúly van a munkapiacon. L* mellett milyen létszám dolgozik. Y0 keletkezett jövedelmük. „A0” a munkakínálati fgv 1pontja. (W/P)0 és P0 közös pontja a reálbér. Változás esetén érinti a termelés nagyságát. Tegyük fel, hogy az árszint P0-nál P1-re csökkent. Hatása: reálbérek nőnek, kedvezőtlen a vállalkozóknak a rövidebb oldal elve a munkakereslet, a foglalkoztatást a munkakereslet alapján határozza meg. tegyük fel, hogy az árszint P0-nál P2-re növekszik. hatása: reálbér csökken, a rövidebb oldal elve a munkakínálati fgv. Ha az árszint nő, akkor a reálbér csökken. A makrokínálati fgv visszahajló alakzatú, max. pontja az egyensúlyi foglalkoztatáshoz kötődik. LS=LDà ekkor kínálnak többet. A fgv 1szakasza a növekvő, azon az árszint növekedése a vállalkozókat ösztönzi a kibocsátás, így a jövedelem és kínálat növelésére. A mx pont után a fgv visszahajlik, vagyis a kínálat csökken, amelynek oka, hogy a tovább növekvő árszint makroszinten visszafogja a termékek iránti keresletet.
A keynesi elmélet a tökéletes munkapiac elvére épül, azonban azt bizonyítja, hogy a makrokínálat csökkenése nem lehet végtelen. Ennek oka, hogy a gazdaságban mindig van valamilyen szintű kereslet, amelyeket a vállalkozóknak ki kell és lehet elégítenie. Ezért a makrokínálati fgv alakja egy bizonyos jövedelem szintnél függőleges egyenessé válik, vagyis bárhogy növekszik az árszínvonal a makrokínálat nem változik. Y*-egyensúlyi jövedelem. i*: egyensúlyi jövedelemhez tartozó i. Fgv értelmezése: az áru- és pénzpiaci együttes egyensúly létrejöhet anélkül is, hogy a munkapiac egyensúlyban lenne. Ezért a munkapicon állandósul a munkanélküliség. Keynesi elméletben ez a kényszerű munkanélküliséget is jelenti. Azért nem tud elhelyezkedni, mert nincs munkalehetőség.
Költségvetési kényszer/ Budget-identitás (rövid távon): a kormányzat kiadásait államkötvények eladásából finanszírozza.
Y0; i0 à áru- és pénzpiac egyensúlya. Y= C+G+I+ΔG à zárt gazdaság mellett. A kereslet nő, IS jobbra tolódik. ΔGà nő Y és i. ezt a folyamatot nevezik az állam kiszorító hatásának. A többlet költekezés, a kötvény kibocsátás hatása: a kötvénykínálat nő, a kötvények árfolyama csökken, i nő, LM balra fel tolódik, i tovább nő, tovább csökkennek a magánberuházások = az állam kiszorítóhatása még inkább érvényesül.
Hosszú távon: a kormány a kötelezést a kötvénykibocsátás emelésével finanszírozza, de ez a vagyont is befolyásolja à vagyonhatások indulnak el, ami azt jelenti, hogy az emberek vagyonnak tekintik a kötvényüket és minél nagyobb az eladható likvid vagyon a folyójövedlméből egyre nagyobb részt költünk fogyasztásra, akkor az árupiacon plusz keresleti tényezőként jelenik meg. az IS jobbra feltolódik. Ez a gazdaságra pozitívan hat, mert nő az Y. ha valakinek nagyobb a vagyona, akkor nagyobb hányadban tart pénzt. Nő a pénzkereslet. Az LM fgv balra felfelé tolódik. Nő az i, negatívan hat a gazdaságra. Különbség hosszú és rövid táv között: hosszútávon a vagyon hatás miatt nő a fogyasztási kereslet. Jövedelem növekedés következik be, de a kamatláb növekedése mellett. A pótlólagos pénzkibocsátással fedezett kormányzati kiadások hatása: keynes nevéhez köthető vizsgálat. Pótlólagos pénzkibocsátás: tartalékráta, a kormányzat számára törvény tiltja a pénznyomtatást. Gnőà IS jobbra tolódik. MS nő à LM balra tolódik. Keynes szerint e 2 hatása egyforma mértékű, amit a monetaristák cáfoltak. A monetaristák szerint G növelése csak egyszer tolja el az IS fgv-t. ha a helyzetet fenn akarják tartani, akkor folyamatos pénzkibocsátásra van szükség, de ekkor a pénzpiac egyensúlya tartósan felborul: MS>MD à i csökken à pozitív hatás a gazdaságban.
A monetarizmus makroegyensúlyi modellje: a fejlett országokban az 1970-es években megtorpant a gazdasági növekedés, ami fájó volt, mert az 1950-es, 1960-as években gazdasági csodának nevezték az akkor produkált növekedést. Mindez a pénzügyi szférákban is zavart keltett = hallatlan mértékű infláció következett be. Újra kellett gondolni a keynesi gazdaságpolitikát. További okok: a) a technikai fejlődés: az állóeszköz igényesség csökkenése. A fejlődés első sorban a tőke korszerűségén múlt. A műszaki fejlődés motorja a magánszféra volt. b) konjunktúra ciklusok alakulásában egyre kisebb szerepet játszottak az állótőke beruházások. Más okokkal magyarázzák a konjunktúra ciklusokat. c) nőtt a tartós fogyasztási cikekk kereslete és a magánszféra ezen kiadásainak egyre nagyobb részét fedezték hitelekből à a háztartások a hitelszféra szereplőié váltak. d) a munkanélküliség terén is változsok léptek fel: a konjunkturális munkanélküliséget felváltotta a strukturális, ami azt jelenti, hogy az egyes ágazati leépítéseke követően felszabaduló munkaerőt más ágazatok nem tudták felszívni a nem megfelelő képzettség miatt. e) a piaci struktúrák modosulás. A 70-es évekig a gazdaságot versenykörülmények jellemezték, de a 70-es években előtérbe kerültek a monopóliumok és a monopolista megegyezések. Ennek következtében a piacon a monopóliumok árképzése jelenik meg. magasabb áron kevesebb mennyiséget termeltek, mint a versenyző vállalatok. Ez infláció gerjesztő hatással bír. f) bizonyos újítások is inflációs hatásaal voltak, ami az újítók gazdasági hatalmára, esetleg monopóliumára volt visszavezethető. g) a nemzetközi regionális pénzügyi szervezetek szerepváltozása: igyekeztek hatást gyakorolni az egyes nemzetgazdaságokra. Komoly feltételeket követeltek meg a nemzetközi hitelekhez. i) a hagyományos vállalatok mellett megjelentek a non-profit vállalatok is. Következmények: meghatározott a gazdasági helyzet = a gazdaság egyre nagyobb mértékben függött az állami kötvények keresletétől. Hatástalanok lettek a keynesi keresletorientált gazdaságpolitika változatlan eszközei. A piaci mechanizmusok mellett megerősödött az állami koordináció à rontotta a piaci mechanizmusok hatását. Ebben az iőszakban végleg megszűnt az aranypénz rendszere. Megerősödött és általánossá vált a belsőérték nélküli hitelpénz. Megerősödött a nemzetközi pénzintézetek szerepe. A monetaristák pénzelmélete: szerintük annyi pénznek kell a forgalomba kerülnie, amennyi a pénzkereslet. A pénzkereslet ezt azonban szélesebben értelmezik, mint keynes: a pénz a vagyontartás egy formája. A monetaristák a vagyontartás formáira helyezik a hangsúlyt. Ezek szerintük: pénz, értékpapírok, tartós fogyasztási cikkek, természeti erőforrások. A nacionálisan viselkedő tulajdonosok a vagyon optimális kialakítására törekednek. Az optimális vagyonstruktúra azt jeleti, hogy a vagyontartási módozatok határhasznai kiegyenlítődnek.
A portfólió egyensúlya felborulhat, ha valami megzavarja az optimális esetet: a pénzpiacon egyensúly van és optimális a vagyon összetétele, az állam azonban növeli a pénzkínálatot. Pénzkínálat>pénzkereslet ài csökken. Nem érdemes a vagyont ekkor pénzben tartani, ezért inkább kötvényekben vásárolnak a nagyobb haszon reményébenà nő a kötvénykereslet; adott kötvénykínálat mellett az árfolyamuk nő, hozadékuk csökken à a vagyonokat részvényekre váltják át. Tartós fogyasztási javak vásárlásaà megnő ezen piacon a kereslet + a kínálat felzárkózása időigényes folyamat. Kereslet>kínálat -> árszínvonal nő. Ezzel a termelés fokozódik és a mekrojövedelem is nő. A megnövekedett jövedelem realizálásához egyre több pénzre van szükség à M1 megnő és ekkor a pénztulajdonosok nem akarnak megszabadulni a pénzüktől. Helyreáll a vagyonstruktúra egyensúlya és az árszínvonal stabilizálódik. Pénzkereslet monetarizmus: mennyiségi pénzelmélet. Fischer féle forgalmi egyenlet: M*V=P*Q. M függ: a pénz forgási sebességétől, az árszínvonaltól, és a Qtól. M(V,P,Q)=(P*Q)/V. V: külső adottság, ezt a fizetési szokások és a banktechnikai folyamatok határoznak meg. Hosszabb távra előre jelezhető. MD= f(V,P,LP,Yp,i). MD függ a pénz forgási sebességétől, árszínvonaltól. A pénzpiac hatása a reálszférára: az államnak az a feladata, hogy annyi pénzt tartson a gazdaságban, mint amennyit a pénzkereslet. Ha nincs összhang, akkor a pénzügyi szféra hatástalan lesz a reálszférára és zavaró külső hatásokat vált ki. ezt Cagan mutatta be. áru- és pénzpiac együttes egyensúlya:
Ebbe a folyamatba az állam úgy avatkozik bele, hogy megnöveli a pénzkínálatot. A kereslet az árupiacon megnövekszik. Ez a kibocsátás, jövedelem és árszínvonal növekedését is maga után vonja. Nagyobb termeléshez több tőke és munkaerő kell. A többlet munkaerőhöz többlet nominálbér tartozik. Ez azt eredményezi, hogy a munkakínálat növekszik. de a magasabb bér magasabb árszínvonallal párosul. Nincs meg a kedvező reálbérhatás. Megkezdődik a nagyobb bér követelése à magasabb kts-eket jelentenek. Ezt nevezzük az összetétel csapdájának. Alapvető várakozások: az információk reakcióideje miatt úgynevezett tanulási folyamat játszódik le. Ez azt jelenti, hogy a várakozások kiigazodnak, homogénné válnak, ez határozza meg a gazdaság szereplőinek végső magatartását. MD nőtt, de Y nem à makrokereslet és P növekszik. a gazdaság szereplői P további növekedésére számítanak.
A makrogazdaság egyensúlyi zavarai: infláció: pénz rendszeres és tartós emelkedése és a pénz vásárlóképességének csökkenése. Pénzmérésére az áruindex szolgál, ami az árak átlagos változásának mértékét mutatja. Defláció: az infláció ellentéte. Részben ez volt az oka a hiánygazdaságnak. Stugfláció: nincs gazdasági fejlődés az országban, de erős inflációs folyamatok zajlanak. Az infláció típusai: 1) lassú infláció: <10%-os. Ezzel a gazdaság együtt tud élni. Emellett van értelme a pénzben való megtakarításnak. 2) vágtató infláció: 2 v. 3 számjegyű infláció. Nehéz belőle kimászni, mert az infláció várakozások beépülnek szerződésekbe. 3) hiperinfláció: számokban nem kifejezhető P növekedés. A közvetett csere értelmét veszti. Inflációt eredményező okok: kiindulhat az árupiacról: keresletinfláció, kínálatinfláció. Pénzpiaci okok: pénzinfláció. Keresletinfláció: valamilyen okból megnő az árupiaci kereslet.
Kínálatinfláció: a termelés felt. rsz-e megdrásul, miközben a késztermékek iránti kereslet és azok árai változatlanok. A keresletorientált gazdaságpolitika: az aggregált kereslet az áru- és pénzpiac kölcsönhatása révén alakul ki. ezek szerint célja lehet: az árupiac befolyásolása (a kormányzatnak ktgvetés eszközei vannak ezt nevezzük fiskális politikának), a pénzpiac befolyásolása (monetáris eszközökkel, ezt nevezzük monetáris politikának). A fiskális politika: a kormányzat vagy a kiadási tételeivel vagy a bevételi tételeivel hat a gazdaságra. Y=C0+ c(Y-T0-zY+TR)+I+G. a kormányzati tételek, melyek az árupiaci egyensúlyt kifejező IS-görbe helyzetét megváltoztatják: T0;zYàlefelé tolja el a görbét. G;TRà felfelé tolja el a görbét. Következmény: az aggregált keresleti fgv az IS-sel megegyező irányba tolódik el.
Ha G nő: -Y nő, amit azt váltja ki, hogy a makrokereslet nő, melyhez a kínálat alkalmazkodik = nő a kibocsátás. – nő a pénzkereslet. – felborúl a pénzpiac egyensúlya: pker>pkínálat à i nő à beruházások. Ha T0 és zY csökken v TR nő: Y nőà pénzker nőà pénzpiaci egyensúly borul à i nő à I csökken. A kiszorító hatás mértéke attól függ, hogy i milyen mértékben reagál a jelzett változásokra. Monetáris politika: keynes szerint a pénzmennyiség változása i-n át hat az aggragált ker-re (AD) és ezen át a jövedelemre és a foglalkoztatásra. neoklasszikusok szerint a pénzmennyiség megváltoztatása nem befolyásolja a reáltényezőket csak az árszínvonalat(P). eszköz rendszere: JB-i alapkamatláb, kötelező tartlékráta pol, nyílt piaci műveletek, rediszkontláb pol. Jegybanki alapkamatláb: funkció: JBP-hez e mellett jutnak a kereskedelmi bankok, melyre a jegybanki tartalékképzéshez van szükségük. Alacsonyabb akamatláb esetén olcsóbb a JBP és több hitelt tudnak nyújtani a magánszférának, melynek ekkot nő a kereslete. Magasabb kamatláb esetén fordított a jelenség. Nyíltpiaci művelete: az MNB értékpapírokat bocsát ki, ill vásáol vissza. Kibocsátás: a forgalomban kevesebb pénz marad és csökken a kereslet. Kötelező tartalékráta pol: a bankok az általuk forgalmazott pénz meghat %t az MNB.nél köteles letétbe helyezni. Ha csökken a ráta, nő a forgalomban lévő pénz mennyisége és nőhet a kereslet. Rediszkontláb pol: a váltók viszontleszámítolásához kötődik. Csak expanzív irányzata van. Függ: - mennyire akarnak KB-ok JBP-hez jutni.- mennyire szeretne az MNB JBP-t fogalomba hozni. A kínálatorientált gazdpol: eszköz: béradók: TB járulék csökkentése. Tőkeadók: osztalékadó (I nőà tőkekereslete nő à felborul az árupiac egyensúlya: i nő és I hatására nő a tőkeállomány is à magasabb termelés). Jövedelem adók: nyereségadó (ha csökken, több marad a vállalatoknál fejlesztésre). Laffer-görbe: költségvetés bevétele és az adókulcsok változása közötti kapcsolat.
Elképzelhető olyan z érték, melynél a vállalkozók úgy ítélik meg, hogy nem éri meg termelni. Ekkor a ktgvetés bevétele is nulla. A keresletorientált gazdpol: hatékonysága: keynes: ott a leghatékonyabb, ahol Y intenzívebben reagál a kormányzati intézkedésekre. Ez attól függ, hogy az LM görbe milyen meredekségű: minél laposabb, annál kisebb mértékben nő i és annál nagyobb mértékben nő a jövedelem.
A költségvetési deficit és annak finanszírozása: a költségvetés törvényszerűen deficites. Ennek fő oka, hogy a kormány a közjavakat finanszírozza, melyek iránt óriási a kereslet a gazdaságban. A finanaszírozás módszerei: a) hitelfelvétel: a magánszektoroktól, az MNB-től. b) bevételnövelés/ kiadás csökkentés. Áru- és pénzpiaci egyensúly mellett deficites ktgvetés. G csökkentéseà az árupici kereslet egy része kiesik. TR csökkentà a rendelkezésre álló jövedelem csökkenà a fogyasztási javak kereslete csökken, de kisebb mértékben, mint a TR csökk, mert a magánszféra ekkor a tartalékaihoz nyúl, ezért a kormányzat szivesebben csökkenti a TR-t, mint G-t.
Bevétel növ: adónövelés àYDI csökkà csökk az összárupiaci kereslet is à a termelés alkalmazkodik = IS lefelé tolódik à új egyensúly alacsonyabb jövedelem mellett áll helyre, ami kedvezőtlen a gazdaságnak. Ez csak ideiglenes megoldás. Alacsonyabb Y mellett adott z-vel kevesebb jövedelem folyik be a kormánynak.
Elsődleges deficit: adott év költségvetési hiánya. Adóság szolgálat: az előző évek terheinek figyelembevétele, finanszírozása. Hitelfelvétel: a deficit mértékének megfelelően a kormányzat értékpapírt bocsát ki, amit felkínál az MNB-nek = ennek megfelelő JBP kerül a forgalomba à JBP nő à KBP is nő à a pénzpiaci egyensúly felborul: pénzkínálat>pénzkereslet à i csökken. Ha i csökken a beruházási kereslet nő à nő az összker à nő Y à még z változása mellett is nő a ktgvetési bevétel és csökken a ktgvetsi deficit.
